Számtalan szörnyű dolog történt az elmúlt hetekben, hónapokban, elég csak a törökországi, az iraki, vagy a franciaországi merényletekre gondolni. Sok mindent kiváltanak belőlünk ezek az események. Megijedünk, hogy holnap talán itt robbantanak. Elborzadunk, ahogy az áldozatok rokonait nézzük a tévében, amint az emberi maradványok között a hozzátartozóikat keresik. És persze dühösen a merénylő fejét követeljük. Egy dolog azonban nem játszódik le bennünk, mégpedig az, hogy a legkevésbé sem lepődünk meg. Vagy mégis?
Számomra teljesen érthetetlen, amikor egy-egy támadás után az emberek kezüket tördelve naivan azt kérdik: „Istenem, hát hová jutott ez a világ?”. Sehová. Ott tart, ahol mindig is tartott: űzik a legnépszerűbb sportot a világon, egymás nyomorgatását, pusztítását. Valami oka azonban mégicsak van annak, hogy ekkora döbbenetet vált ki belőlünk egy brüsszelihez hasonló akció, annak ellenére, hogy a Föld lakosságának nagyobbik része nyomorog, míg a másik része vígan dőzsöl. Ez pedig nem más, mint hogy fogalmunk sincs mi a fene történik körülöttünk.
Az iskolában hosszú éveket töltünk, és csak tanuljuk és tanuljuk a történelmet. Tudunk is sok mindent. Tudjuk mikor volt a Római Birodalom kettészakadása, meg hogy hogy hívták Kolumbusz hajóját. Vannak ugyan homályos részek, melyeket szégyellünk is hogy nem ugrik be rögtön, mint például az Aranybulla tartalma vagy Stuart Mária sorsa. Viszont ha például az a kérdés, hogy mi jellemezte Franciaország külpolitikáját az elmúlt 30 évben, akkor aligha tudunk hozzászólni a témához, de ami a legfurcsább, hogy nem is gondoljuk úgy, hogy illene ismernünk legalább nagyjából. Bezzeg, ha a francia forradalomról van szó…
Bár azt a rengeteg elpocsékolt időt, amit a történelem lényegtelen részeinek bemagolásával töltöttünk az iskolában már nem kapjuk vissza és valószínűleg a hasznunkra sem fog válni sosem eme 'tudás' (főleg, hogy manapság már egy értelmes kvízműsor sincs, ahol esetleg rákérdezhetnének valamelyik évszámra és nyerhetnénk a felesleges ismereteinkkel némi pénzt), még mindig ott az internet, hogy kitöltsük az űrt. Ott aztán van minden és persze hogy nem külpolitikával fogunk foglalkozni, amikor van facebook, youtube, pornhub.
És itt vagyunk. Lövésünk sincs a világról és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tátott szájjal csodálkozunk, hogy hogyan történhettek meg a közelmúlt tragédiái és hogyan kerültek bevándorlók a veteményesbe. Évek, évtizedek a suliban, elképesztő mennyiségű adat az otthonunkban és mégis idegenek vagyunk ebben a világban. Azt gondolom, a helyzet hosszútávú kezelésében előnyünkre válna, ha mi is migránsokká válnánk. Ha végre útnak indulnánk és elhagynánk azt a Magyarországot, amit képzeletünkben még mindig 3 tenger mos; ha elhagynánk azt a Magyarországot ahol még mindig tart a nándorfehérvári csata és végre megérkeznénk abba az országba, ahol a lakosoknak fogalma van a jelenkor eseményeiről. Például úgy, hogy az iskolában több szó esik Kr.u. 2000-ről, mint Kr.e. 2000-ről. Úgy, hogy a diákoknak nem csak jegyeik vannak a tanultakról, hanem véleményük is. Akkor talán nem fogja senki azt érezni némely kommentfal olvasása közben, hogy olyan emberekkel él egy országban, akinek nincs kapcsolata a mindennapokkal.